A pók (Viola Boglárka)

 A pókot, folyamatos megfigyelés alatt tartom, amitől rendkívül zavarban érezheti magát, feltéve, ha érez ilyesmit. Engem nagyon tud zavarni, ha sokáig néznek, de ezt a pók, nem veszi figyelembe. Kölcsönös a dolog. Különben nagyon barátságos. Az ismeretségünk csupán néhány perce kezdődött, mikoris ültem a monitor előtt, vicces dolgok után kutatva. Egyszercsak betoppant az életembe ez a 8 lábú sárga élőlény, aki laposan terült el  az asztalon. Parányi testét csak szapora mozgása miatt sikerült felfedeznem.

 Nemkülönösebben félek a pókoktól, hacsak nem rajtam vannak. Ugyanígy vagyok a többi apró élőlénnyel is, de a pókot még talán valamennyire kedvelem is...távolról. Heroldka (mert így neveztem el), nagy érdeklődéssel közeledett felém, de a magánszférámat még véletlenül sem sértette meg, udvariasan az asztalon maradt. A Herlodka névvel csupán az a probléma, hogy lehet, hogy nem hím, hanem nőstény az egyed. De a mai világban lassan már ez se számít, szóval végül is teljesen mindegy. Először mikor meglátott, nagy meláknak gondolhatott, mert ijedségében megállt, és még laposabb lett, szinte teljesen hozzásimult az asztalhoz. Majd, mikor rájött, hogy nem kell félni, bátran átsietett a bal oldalról, a jobb oldalra. Kézfejemet gondosan feltartottam, 2 okból is: 1. Nehogy valami kárt szenvedjen szegény (azaz nehogy összenyomjam valahogy) 2. nrhogy hozzáérjek és sikítva kirohanjak a szobából, mások lelki nyugalmát ezzel megzavarva, mert mint már említettem, nem kedvelem az efféle dolgokat, hogy élőlények, csak úgy váratlanul hozzámérnek.. Heroldka átsietett a két kezem alatt, ami neki 2 híd alatti utat jelenthetett. Jobb oldalon többször is megált és többször is megszemlélt, biztos azongondolkodva, hogy élőlény vagyok e én is, avagy valami más. Biztosítottam arról, hogy bizony én is élek, mert manipulálni próbáltam az útját, megkopogtattam az asztalt, nehogy közelebb jöjjön, de ezt ő hívószónak értelmezhette, ugyanis a kopogtatás eredményeként közelebb és közelebb jött. 
 Miután tudomásul vette, hogy kissé veszélyes lehet neki itt, fogta magát, felmászott az egér drótjára, még egy búcsúpillantás vetett rám, majd megindult ezen a keskeny, fekete úton. Én pedig szomorúan néztem, ahogy fokozatosan eltűnt az asztal sötétjében. Így alakult a friss és immár a múlté lett kapcsolatunk Heroldkával, az apró pókkal.