Viola Boglárka: A nagy festőművész

 Dényesi József egy csodálatos ember. Reggel, mikor kipattan a szeme, első dolga, hogy megemelje öreg csontjait és szétnézzen. Ekkor megemeli egyik lábát, és nehezen felhúzza piros papucsát, majd ugyanezt a műveletet elvégzi másik lábával. Felölti a köpenyét, és rövid, de határozott csoszogással kilép a konyhába, ahol elkészíti a tejeskávéját és hozzá pár süteményt. Elindul az erkélyre, kényelembe helyezi magát, majd végigméri az utcát. Szürcsöl egyet kévéjába és mélyen megveti a világot, amiért nem mindenki oly kifinomult, mint ő maga.

 Miután megreggelizett, egyből munka után néz. Sajnos művész lelke nem mutatkozik meg kézügyességében, így ez a csodálatos ember kénytelen volt szobafestőnek menni. Munkáját hihetetlen alapossággal végzi és 4-es ecsettel. Minden egyes vonás után hátralép, lehunyja egyik szemét, kidugja nyelvét, kezét álla alá helyezi megszemléli munkáját, megállípítja, hogy nála tökéletesebb szobafestő nincs a világon majd húz egy újabb vonalat. Ez így megy egész nap, évről évre. Ezzel a munkatempóval el is készül 4-5 év alatt egy 3x3-as szobával. A nap végére mindig elfárarad, de ilyen kemény munka mellett nem csoda. Nap mint nap felkelni, megkeresni a papucsot, meginni a kávéját, megenni a sütijét, lesétálni az utcára, beszállni a kis trabantba (amibe élvezet), átszelni a várost, kiszállni, kopogni, bemenni, megnézni a munkára váró szobára, megállapítani, hogy ez csak neki sikerülhet, mert ez egy roppant komoly erőfeszítéseket igénybe vevő munka. Igen, mind ezekre, csak Dényesi József, a nagy szoba - festőművész képes.